Flóra, Flórácska vagy Bambi angyali teremtény volt: éterien naiv, ám földöntúliságában is romlottan érzéki. Igazi balansz Sanyinak, aki akkoriban élő villámcsapásként sújtott bele az állott, Kenny Rogers -i éjszakába. Kétkedő álmosollyal követték turbékolásuk az ismerősök, ők pedig mindenhol állták a sarat. MINDENHOL. Sanyi szinte provokatívan élvezte, hogy végre van egy jobbik fele, akivel nem az idézőjeles utálkozás és az állati szex tartja össze. Utóbbi azért kicsit összetartotta. Együtt a talponállókban, a 30 fős koncerteken, a kisállat-kereskedésben. Az izzasztó próbateremben, a hajnali okoskodásokban, a füvészkertben.  
És együtt mentek természetesen A fesztiválra is. Gyűjtöttek rá, megérdemelték. Sanyi ilyenkor ...

Talán kevesen tudják, de Sanyi egyik unokaöccse, Botond, szakmai körökben elismert képzőművész. Legismertebb festménye az “Anyám panírja” , ami egyszerre megható ábrázolása az anya-fiú kapcsolat komplexitásának és kíméletlen önvizsgálat, melyben a panír mint textúra kiemelten fontos szerepet tölt be. Meg aztán ott a “Fonnyadó prokedli” drámai reménytelensége és a “Gyomorgörcs kedden” fojtogató realitása – mind felkapott galériákban szánt mélyre. Tulajdonképpen szinte az összes képe az étkezéshez kapcsolódik. Mikor erről kérdezték, annyit válaszolt: „Mert az nagyon fontos. Szerelem nélkül lehet élni, de éhen halva nem.” Azért tud ő mit kezdeni a szerelemmel is, a “Jolán néni nem leszbikus” című remeke ...

Lassú csókokkal kezdte Sanyi nyakánál, egyre lejjebb haladt végig a mellkason, a hason, a köldök alatt, majd a lényeghez ért. Ekkor már zokogott. Kétgyerekes, elvált ötvenes volt, aki túl sokat várt erre. Sanyi egykedvűen megvárta, míg végez, majd szó nélkül eltette a pénzt.
– Akkor majd keressük egymást - búcsúzott összetörten és felszabadultan a kuncsaft.
- Persze - az asztalon üvegek és porok mozdultak össze a huzattól.
Lement a térre, összeszedegette a dekkeket, nem sokat hagytak neki. Megtekert pár cigit, úgy tervezte, egy ideig nem megy haza. A vártnál kicsit több cuccra lelt a bal zsebében, az egyik kerthelyiségben talált is vevőket, persze, ki kellett próbálni velük. Most, hogy ennyi pénz összegyűlt, meghívta az egész közeli ...

Ahogy felébredt, egyből meg akart halni. Nem is meghalni. Megszűnni, mintha sosem létezett volna. Aztán mégis felhúzta a redőnyt, rögtön libbent szemben a függöny: Ili néni csekkolt. Sárgás-őszes haja már hajnal 5 óta rendezett volt, egy kiálló kés azonban még hiányzott a nyakából. Sanyi sosem tudta meg, belátott-e szobájába az öreglány, de nem öltözött fel egyszer sem. A konyhába botorkált, a tea kész, szülei már munkában. Mindig meztelenkedett egy aktuális a fejében, és fogmosás után úgy 10 percet gondolt rá. Erősen, rutinból. Pólójához választott gatyát és zoknit, nadrágja egy volt. Teendők a konyhaasztalon. Legtöbbször piac, közért, sétáltatás. Az árokszélen általában a tróger Ficak szerencsétlenkedett, és ...

Sanyi akkor már hetek óta Enough-on élt. Azt mondta, olyan, mintha egyszerre enné meg kedvenc mogyorós csokiját, nyerne meg egy Miss World szépségversenyt, élvezne el közfelfogás szerint megvetendő módon, inna meg egy üveg beszélgetős vörösbort, venne be egy ecstasyt, és szívná el öt nap elvonás után az első cigijét. Az Enough egyik legmeglepőbb következménye az volt, hogy napközben gyanús kedvességet okozott. Ő vitt hókiflit az elsőn élő húgyszagú néninek, ő védte meg az igazságtalanul megalázott parkolóőrt, ő kérdezte meg a középkori csatornába illő postást, hogy hogy vannak a gyerekek. Aztán késő délutánra az elkendőzhetetlen űr vette át az irányítást, egyik héten például elárasztotta a város nagyobb ...

Felforrósodott műbőr szaga lepte be a vasúti kocsit. A szuszogó bajuszos két üléssel arrébb egyik sörösüvegével kinyitotta a másikat, majd elővette az izzadt szalonnát, meg a kétnapos kenyeret. Lustán hömpölygött a puszta, néha majd’ felborítva a csak másodosztályú vagonokkal közlekedő személyvonatot. Sanyi résnyire nyitotta az ablakot, és rágyújtott. Még másfél óra. A walkman ben már rég kifogyott az elem, csak fejben ment tovább a We Are All Prostitutes . A klotyóba támolygott, amit annyira elárasztott a kosz, hogy ne pont a tükör maradjon már ki. A dévaványai szomszéd néni fiatalkori képére gondolt közben. Dombosodni kezdett a táj, már ez felért egy nyaralással. Elővette a keresztrejtvényt, de az első nehezebb szónál ...

Tibi az új témáját pengette újra és újra, már fél órája. Vagy két órája. A furgonból a tájak, a falvak, az állatok, az emberek mind ugyanolyannak tűntek. Mindenki bólogatott, néha be is szálltak, ha valami alakult is, azonnal széthullott. Vagy lélegezni nem lehetett, vagy a huzat szaggatta az arcokat. Sanyi a huszadik sántító sorát húzta ki, és intett, hogy elég. Aztán szólt. Majd ordított. Bőrkabátja feketesége rákúszott a falakra, az ülésekre.
- Nem, ez így: nem, sőt, megint nem - fakadt ki idegesen rezgő hangon.
- Teee... Te ilyen... egyéniség vagy, ugye? - csordult túl az utolsó csepp Tibiben.
- Bazdmeg, Tibi, de tényleg bazdmeg! Azt hiszed, mert összedobtunk egy albumot, ami elmegy, már minden oké, és lehet ugyanúgy folytatni? ...

Orsi csaposként és dekorációként dolgozott a Pánikban, ami a Szent Tehén helyén nyitott, és ugyanúgy nézett ki, mert nem jutott pénz a felújításra. Délután négykor kezdett minden második nap, általában már a bejárat előtt várták törzsrajongói. Úgy csinált, mintha leszarná, de valójában élvezte. Az épp legjobb csajzaj bandában, a PillanGO!-ban dobolt, legtöbbször állva, mindenki azt leste, hogy a közvetlenül a pimasz mellei alatt véget érő top feljebb csúszik-e. Azt beszélték, valami tetkó van ott, amit még senki sem látott.

Sanyi underground legendaként és élő wurlitzerként zenélgetett a Pánikban, amit pár évvel később a Penge váltott, igaz, ugyanúgy nézett ki az is, mert nem jutott pénz a felújításra. Este kilenckor ...

Bevette a Viagrát , és felhúzta a feszülős lasztex gatyát. Azt mondta, mindig olyan színű gyógyszert vesz be, amilyen aznap a ruhája. Nyakába akasztotta a gitárt, és elindult a színpad felé. Mögötte Síkos Tibi talpig bőrben, Valagrózsa az anyja szekrényéből túrt valami kötött egyberészest. Lacit idegesítették a göncök, ezért a már csak úszós, régen futós Adidas short ját gondolta estére. 
Csöndben vonultak az unottan susmorgó pár tucat ember elé, Sanyi hátrafintorgott a többieknek:
- Ma mindent másfélszer gyorsabban!
A 40 percből fél óra lett, pont elég, pont oda. Néhányan bólogattak a tök ismeretlen számokra, Sanyi egy szót se szólt hozzájuk. A hetedik haláluk volt zsinórban ez a koncert. A végén a dobszerkóba basztak ...

- Szép kis lakás - mosolygott a lány, és ledobta kardigánját egy helyre, amit fogasnak nézett.
A borosüvegek felé fordultam. Egy szoba volt az egész, túl semmilyen a felújításhoz. Valószínűleg egy kerti vécében nőtt fel.
Bornyitó híján fakanállal nyomtam a dugót a palackba, pedig még sosem főztem, viszont gyakran ittam.
- Komolyan nem értem, miért szeretik annyian Prince -t. Lydia Lunch jó lesz? - pepecseltem.
Rajta már csak egy atléta. Azt mondta, táncol, mezítlába otthonosan klattyogott a kopott parketten.
Nehezen indult meg a kékfrankos, de akkor a fele az arcomba. Megsimította a túl erős izzóktól behorpadt műanyag lámpabúrát, és felém mutatott: nicsak. Tényleg felállt.
Olcsó fehér csoki ízű csók, műbőr combok. Az ...