Sanyi az előszobába menekült, kezdett mindenki idegesítően bebaszni. A cipők mellé roskadt, próbált semmire se gondolni. És akkor megérezte a lábszagot - pont ugyanazt, ami az ágyban is megcsapta már.
Több éve történt egy hasonló, olcsó töményes estén. Hányt, egy ismeretlen fogkefével vakarta ki szájából a nyákot. A tusolóból szóló hanghoz támolygott, ráfért egy kis tisztálkodás. Aztán már minden világossá vált. Kéz simította végig a hátát, onnantól minden, mintha tanították volna. A beteljesülés akkor a legjobb, ha nem hisznek benne. A forró gőz homálya, a váratlan közelség titkos kis világot teremtett a rutinbuli kietlenségébe. Sanyi arra gondolt, milyen jó, hogy az ember nyelve nem olyan, mint a macskáé. Megtörülköztek, és ágyban folytatták. A víz nem mosta le a bakancsbűzt. Sanyi rávetette magát, mintha az utolsó alkalmat használná ki. Ő elaludt közben, felszabadító és reménytelen volt az egész. Később többször összegabalyodtak, sikeresebben is, de ezt az elsőt semmi sem hozta vissza, semmi sem törölte ki. Aztán maradt a lábszag szex nélkül, majd az sem.
Feltámolygott, vissza a többiek közé: - Lelépek.