Sanyi azon a héten már hatodjára járt az orákulumnál. Órákon át ült a kiválasztott, törött vécécsésze előtt, és fáradhatatlanul okult kinyilatkoztatott bölcsességéből. A szeméttelepnek olyan szaga volt, mintha egy tejfölben érlelt hajléktalanzokniba belehányt volna egy sakál. Éppen ott tartottak, hogy mindennek a megoldása a búzacsíra, amikor Sanyi észrevett egy macskát. De az orákulumból csak úgy folyt a szó: szóval hogy a lényeg gyakorlatilag a búzacsíra, de ne haladjunk ennyire előre, rengeteg út vezet odáig, mert vannak a spirituális dolgok: kádbafingás, üres liftben izzadás, trabantszaglás, csulaöröm, posztejakulációs révület… mind fontos – Sanyi elbambult -, és a gyakorlati dolgok: hogy a garázsjárat is elbaszhat, és gondolj bele, hány kiló szőr esett már le rólad életedben, hány deka rovar haldokolt már a szemeidben, hogy a körmeid elleni csatát nem nyerheted meg, babra ne egyél bocskorszíjat, és ha már feszes bőrcuccban vagy, maradj is abban szex közben...
- Miiiiii????!!!???
Szóval Sanyi aznap talált egy macskát, ami kanapékat szart.