Robbanásra várva
Hetek óta nem hallottam Sanyiról, aztán egyszercsak képeslapot küldött:
"Itt vagyok, bazmeg, Izraelben, beszarok, de nem ám nyaralni, várok, bazmeg. Egész kibaszott nap csak kávézókba, pizzériákba, bárokba, diszkókba járok, és várok. Már ez is agybarúg, de ha bekövetkezik, ha tényleg jön a mindent eldöntő robbanás, akkor nem is tudom... a dobhártyaszakadás, a repülő kezek, aztán a megtisztító csönd, aztán a jajveszékelés, de az a csönd, az a pillanatnyi csönd, mindent a helyére rak, a megvilágosodás szélén állok, nem érted?!?, de még nem történt semmi, a hatodik kávémat iszom ma, és harmadik hete semmi, ez a "bármelyikpillanatban", ez őrület, lehet, hogy a jövő héten hazanézek, lehet, hogy csak cafatokban."
Nabazmeg.