2010. sze 21.

Sok a buzi

írta: viorelPOP
Sok a buzi

Fűszag terjengett a szobában, Laci annyira maga alatt volt, hogy még Jávor Pál-bajszát is levágta. Sanyi kezében üveg borral hallgatta az önsajnálat változatos formáit. Hogy már nincs mitől jól érezni magát, hogy megunta saját hibáit, és hogy nem tud változtatni rajtuk, satöbbi. Általában köszönés nélkül hagyta ott siránkozó barátait, de most ez a szarkupac valahogy pont azokat sorolta, amiket ő gondosan, mélyre temetett. Csak bólogatott, Laci szinte révületben dünnyögött, percenként nagyot sóhajtva válogatott vereségein. Sanyi kínjában néha felröhögött, ettől szégyellte magát. Joy Division szólt, ami hiába őskedvence mindkettejüknek, egy kicsit teátrálisnak tűnt. Nem bánta, hogy ezúttal nem került rá sor, túl sokat mondott volna. Az utolsó cigit már az ágyon szívták el, Laci végül azt motyogta, hogy "Á, mindegy...", és elájult.

Sanyi még a maradék italt szorongatta, nem tudott csak így véget vetni a napnak. Egy elhaladó autó fénye pont telibe kapta, és ebben a hirtelen jött világosságban magányosabbnak érezte magát, mint egy balul sikerült űrséta elsodródó áldozata. Érintésre volt szüksége. Hosszú tépelődés után lágyan végigsimította Laci meztelen hátát, végig rettegve, nehogy felébredjen. Szíve a bordáiról verődött vissza, most már többet akart belőle. Végighúzta tenyerét a mellkasán, és vállon csókolta. Laci álmában horkantott egyet, és megfordult, Sanyi ijedten hőkölt vissza. Egy újabb autó fénye ráébresztette tettére, hátat fordított, és nagy nehezen álomba szenvedte magát.

Kávészagra ébredt, Laci már készülődött, épp bekukkantott az ágyra:
- Egy újabb okádék nap, üdvözöllek benne. Tegnap kidumáltam magam, ma végre csak ihatunk, picsogás nélkül. Hová menjünk?
Sanyi felülve, rekedten válaszolt:
- A John Tonicba.
- Jó hely, csak kicsit sok a buzi.
Sanyi arcára fanyar, kényszeredett félmosoly ült:
- Ja... sok.

Délután kimászott emeletes háza lapos tetejére, és a szélére ült. Lacin gondolkodott, meg azokon, amiket nem mondott el neki. Az ég hatalmas volt, hőségtől lekonyult antennák buzdították ugrásra. Cigi éhgyomorra, egyre instabilabban. Fél órája egyensúlyozott a tető és a tíz emelettel lejjebb lévő aszfalt között, míg végül felállt, szigorúan a mélybe dobta a csikket. Arca megkeményedett, és hallhatóan annyit mondott maga elé:
- Faszom, még túl jól nézek ki, hogy megdögöljek...
Lement, és kibontotta utolsó előtti Kőbányaiját.

Szólj hozzá

élet the smiths drog buzi öngyilok kőbányai depi joy division alka kozmasanyi