- Szia, Sanyi, ezer éve...
- Kopj le, csajoznom kell.
- Nekem is. De már két éve semmi...
- Mert egy idegesítően nyomulós senkiházi vagy szürreális hajjal és azonnali felgyújtást érdemlő ingekkel?!?
- Kabbe.
Csak egyvalakire tudott koncentrálni aznap este, leste, hátha domesztikálhatja. Ahogy csukott szemmel táncol, nem is táncol: egy elképzelhetelen fejlettségű földönkívüli kultúra ellenállhatatlan telepatikus hívóparancsát sugározza. Ám helyette folyton csak állhatatos kedélyeskedőkbe futott. Már egész fején dülledtek az erek, újabb és újabb munkahelyváltások, házasságok, "hát, igen"-ek foglalták le minden kapacitását. Aztán a csaj eltűnt. Viszont egy ismerősétől kiderült, hogy a nyaralójukban tölti a hétvégét. Sanyi meghívatta magát a hírforrással, és mire odacsapta a felespoharat a kiöntött piáktól bűzlő pultra, már készen is állt a terv.

- Pakoljatok be, holnap kimegyünk a természetbe, és erősítők nélkül kerülünk közelebb a kozmosz harmóniájához! - adta ki a gyanús perspektívát zenekarának. - Együtt lüktetünk a fákkal, rezgünk a levelekkel...
- És csurgatunk a folyóval - szólt közbe Valagrózsa. - Én leszarom, ha van elég pia, és zenélgetünk, bárhova elmegyek.
A többiek is hasonlóan gondolták, de azért Síkos Tibi tökön vágta Sanyit, még ha poénból is hozta fel a kozmoszt.

A "Nem vér az, csak málnaszörp" valahogy nem ment akusztikusban, Sanyi észrevétlenül lelépett, a vízhez. Késő volt már, de a szemközti házban világított a parti lámpa. Pontosan tudta, ki az ottani lánysziluett, csak azt nem, hogy tényleg félmeztelen-e. Levetkőzött, és becsobbant a farokgyilkos, dermesztő vízbe. Pár perc után zseblámpa világított szemébe, a lány egy pohár pezsgővel, és meglehetősen felöltözve kémlelte a látásból ismerősnek tűnő úszót:
- Fura, hogy még sárga fényben is lila a fejed. Mit akarsz?
- Téged - vacogott Sanyi.
- Én meg téged, gyere, úgyse dugtam még jégtáblával - és kihúzta a libabőrös, vézna testet.
Sanyi így még jobban fázott, a hosszú csókolózás sem melegítette fel. Keze a lábak közé tévedt, a lány félretolta:
- Most pedig ússz vissza, ha akarlak, felhívlak.
- Ne szívass.
- Mondom.
És visszabillentette a vízbe.

Sanyi a hideg és a nem várt elutasítás okozta sokkban elhagyta ruháit, meztelenül tért vissza. A többiek már szinte mindent megittak, és azt hitték, jól zenélnek. Valagrózsa felkiáltott:
- Ez az, mi is vetkőzzünk le, csak így egyesülhetünk a természettel, érzem az erőt!
Így is tettek, Sanyi beállt énekelni, és összehozták életük legsajnálatosabb módon elfelejtett számát.
Ezután szirupos vallomást tett:
- Basszátok meg, csak kamuztam ezzel a kivonulással, egy csajért jöttem ide, erre ti megvalósítjátok a tökélyt...

Hazafelé Sanyi vezetett. Már 5 perce álltak egy pirosnál, egyszercsak kiszállt, elővette a csomagtartóból piacon szerzett gumibotját, és szétverte vele a közlekedési lámpát. Visszaült, majd mindenkit hazafuvarozott.