2009. jún 29.

Bélabá lába megcsillan

írta: viorelPOP
Bélabá lába megcsillan

Bélabá térdére ültette a kis Sanyit, és oktatott. A hetveneséveket árasztó szobát belakta a bölcsesség, Sanyi egy beszorult fikával bajmolódott.
- Tudod, az élet olyan, mint a habtenisz, és a szél mindig elfújja a labdát.
Sanyi krákogni kezdett.
- Az a lényeg, hogy sose juss odáig az asszonnyal, hogy szexuális életetek kimerüljön a fürdőszobában egymáshoz érő törülközőkben.
Sanyi most már alig kapott levegőt.
- Nehéz nem elbaszni, tudod, miközben mások Trabanttal húznak el parkoló űrhajód mellett.
Sanyi olvasott valamit, hogy a tibeti szerzetesek meg is tudnak halni, aztán felélednek, mi lenne, ha.
- Ez van, nem figyelsz oda, ’oszt elolvad a fagyi a kezedben, érted?
Sanyi jobb mutatóujját orrcimpájához nyomta, és Bélabá bokájára fújtatott. Bélabá észrevette lábán a félig kocsonyás állagú váladékot, és idegesen felpattant:
- Na, mindegy, bazd meg, csak azt akartam mondani, hogy kössél házassági szerződést, kis húgyagyú, de tőlem nyomoroghatsz egy istállószagú fészerben is a rokonok maradékán tengődve, míg valami olyan állást találsz, amiből kivehetsz egy koszos kis garzont, és kezdhetsz elölről mindent, ami valaha szar volt ebben a szájbabaszott tetves életben! – és kiviharzott.
Sanyi újdonsült orrlyukait próbálgatta.

Szólj hozzá

élet fika kozmasanyi mindennapi halál