Sanyinak először általánosban lett elege. Egy bosszantóan unalmas dupla matek után cigivel a szájában vágódott be a menzára:
- Kakaót!
Tóth Ferenc (Totyka) szakképzett ételadagoló annyira megdöbbent, hogy szó nélkül teljesítette a parancsot, de Sanyinak ez sem volt elég:
- Tökfőzelék dupla fasírttal!
Totyka gépiesen, figyelmetlenül tette a dolgát, vesztére. Sanyi magához rántotta a pulton keresztül:
- Mondom, két fasírt, bazd meg! – sziszegte a füstöt a képébe fújva. Megkapta. Másnap Sanyi szülei nagyon hosszú beszélgetésen vettek részt az igazgatónál. Mindhiába.
Ezután még hosszú hónapokig élt az iskola rettegésben, Sanyinak mindenhol voltak emberei. A savanyú- és pillecukrok, vékonyvajas párizsis szendvicsek, agyonfogdosott kabalák, lekopott festékű matchboxautók, gondosan megírt leckék sohasem voltak biztonságban, ahogy az árulók sem. Egyszer az egyik gyereket szám alakú gyertyákkal a szájában, cipőfűzővel megkötözve találták a tanári budiban. Plusz szöveges feladatot kért hétvégére. Néhány tanárnak pedig egy kicsit savas lett a motorháztetője. Mindenki figyelt mindenkit, mindenki tartozott valamivel.
Aztán Sanyi ezt is megelégelte, és a vallásba menekült. Mindenkinek a maga keresztje.