Sanyi akkor öltözött fel először rendesen: acélbetétes bakancs vörös cipőfűzővel, fémcsatokkal szegélyezett bőrnadrág, szakadt Dead Kennedys-póló, randomra nullázott lila haj, biztosítótűk, láncok, kitűzők, ilyesmi. Mit sem sejtve indult el Dévaványa egyenutcáin, de pechjére pont a postásba futott, aki egy sörrel megint többet ivott:

- Téged meg mi az istenfasza szart ide, hát hogy nézel ki, teeeee, hogy basszon meg a Demjén Rózsi, hát bazdmeg, trágyázni nem engednélek így, te mi a faszt gondolsz, mi van itt, NSZK?, vagy mi a kurvaélet, hogy a vörhenyes ördög kenje rád a herpeszt, hát bazdmeg, kapjá‘ menszeszt, hogy a Kautzky Armand nyaljon fényesre, há‘ mé‘ nem börtönben vagy ennyi lánccal, de okmány vagy, pfuj, hogy a Házelhóf pörgetne a faszán, Jenő, gyere má‘, ufó!
- Divatpank – böffentett a csapos a pusztába.

És akkor valami végleg megváltozott. Sanyi egyszer és mindenkorra rájött, hogy keménynek kell lenni, mert aki nem kemény, azt megbasszák. A gyermekéveknek vége. És ez még csak Dévaványa volt.