Minden épeszű ember tudja, az ilyen listák nem a tutit akarják megmondani, hanem ráirányítják a figyelmet bizonyos albumokra, zenekarokra. Sohasem lezárt dolog egy ilyen gyűjtemény, és még számomra is megkérdőjelezhető. A stílus behatárolt, a hozzám eljutott temérdek külföldi, ún. indie albumokat szortíroztam itt. Nagy nevek zárójelben, de csak kevés sznoboskodás. Katt a klipekért és lehet kövezni!

A TOP 12

The Horrors: Primary Colours - Jól sikerült váltás a kócos fiúktól. Sötét és ízléssel összelopott. Senki sem számított rá, hogy ilyet is tudnak. Az év legkedvencebbje.
The Pains Of Being Pure At Heart - The Pains Of Being Pure At Heart - Jól megragadtak a shoegaze bűvöletében, de jobb családokban is megesett már. Minden lopott, csak a tehetség nem.
The Big Pink: A Brief History Of Love - Pop, zajok, satöbbi, hogy a szegedi Undorgrund kollektíva szlogenjét idézzem.
Atlas Sound: Logos - Nem tudom, mikor unom meg Bradford Coxot. Remélem, soha.
Metric: Fantasies - Szinte már túl simulékony. Pár hallgatás, és olyan, mintha mindig is ismerted volna ezeket a számokat, ez egyébként a hátránya is. Nem gondoltam, hogy van számukra egy szinttel feljebb, de tévedtem.
Phoenix: Wolfgang Amadeus Phoenix - Az Airhez hasonló francia kifinomultság, még jó, hogy nem olyan unalmas vonalon. Eddigi legjobbjuk.
Passion Pit: Manners - Egy idő után idegesítő Michael Angelakos hangja, de ettől még működik a sok vidám önmarcang.
Moderat: Moderat - Germán precizitás. Talán annak idején az Autechre kapott el ennyire a hangjaival. Több elektronikus zenét kellene hallgatnom...
Editors: In This Light And On This Evening - Többet is adhatna ez az album a szintiújítással, és különben is, túl sokszor hangzik el a "God" szó. De, a fenébe is, bírom őket.
A Place to Bury Strangers: Exploding Head - Pofátlan My bloody Valentine-trip. Aki végig bírja hallgatni, az értékelni is tudja.
Get Back Guinozzi!: Carpet Madness - Imádom. Tudom, hogy más nem annyira, de én akkor is. Cuki énekhang és 80as évekbeli szorongás a háttérben.
Keith: Vice And Virtue - A szerintem igazságtalanul alulértékelt manchesteri banda 2. albuma. Zaj is van, fülbemászóság is van. Protest szavazat. De tényleg szar a nevük.

Majdnem bekerültek (albumok, amik elviselhetővé tették ezt az évet):

The Flaming Lips: Embryonic - Uramisten, micsoda számok! De azért túl van művészkedve.
Yeah Yeah Yeahs: It's Blitz! - Megkésett homlokra csapás. Karen O ellenére is, hajszállal, de kevés.
Datarock: Red - Korrekt, de valami plusz még kellett volna bele, ez is hajszállal.
Cobra Killer: Uppers & Downers - Thurston Moore, Jon Spencer, J Mascis és Murph a vendéglistán. Plusz részben az Einstürzende Neubauten stúdiójában készült. Anyám, borogass!
Chicks On Speed: Cutting The Edge - Azt hiszed, kifulladtak? Hát nem. Mindazonáltal túl sok az üresjárat, merthogy dupla.
Freeland: Cope - Túl sok a manír, a panel, túl sokat akar markolni, de nagyon össze van rakva.
Harlem Shakes: Technicolor Health - Közepesnek mondott debütáló album a brooklyni srácoktól, én sem állítom, hogy beszarás. Csak éppen rohadt jólesik hallgatni.
Kasabian: West Ryder Pauper Lunatic Asylum - Korrekt Kasabian album a meghökkentés hiányával.
Peaches: I Feel Cream - Önismétlés gyönyörűen, vaginapop felsőfokon.
Franz Ferdinand: Tonight: Franz Ferdinand - Fülbemászó tud lenni, de túl langyos, britpocsolya.
Morrissey: Years Of Refusal - Volt jobb, csak ez a hang, ezt tudnám feledni...
Sonic Youth: The Eternal - Már nem az igazi, de még mindig jobbak nagyon sokaknál.
Pj Harvey & John Parish - A Woman A Man Walked By - Dög nélküli dög a legdögösebb nőtől.
The Raveonettes: In And Out Of Control - Hozzák a formát, de ez most nem elég.
The Temper Trap: Conditions - Bárcsak minden szám olyan jó lenne, mint a Sweet Disposition.
Seeland: Tomorrow Today - Kellemes pillanatokat tartogató elektronikus indie. Több tökösebb számot tehettek volna rá.
Bear In Heaven: Beast Rest Forth Mouth - Még egy ideig hallgatom, és lehet, hogy a topba kerül. Best New Music volt a Pitchforkon, ami nem mindig jelent garanciát, de ez esetben igen.
Maps: Turning The Mind - Túl kifinomult.
Gliss: Devotion Implosion - Jó kis zajok, csak túl kevésszer kaptam fel a fejem.
White Denim: Fits - Jeeeeee.
Girls: Girls - Jól körbe lett ez az album hurrázva. Maradjunk annyiban, hogy első albumnak nem rossz.
Vivian Girls: Everything Goes Wrong - Az a pár zseniális pillanat mutatja meg a többi hiányosságát. De amúgy szeretnivaló.
Cold Cave: Love Comes Close - Szintiünnep hol jópofán, hol setét hangulatban.
Animal Collective: Merriweather Post Pavilion - Elismerésre méltó, de túl sznob.
Wilco: Wilco - Ezek is megöregedtek. Vagy sosem voltak fiatalok?
The King Khan & BBQ Show: Invisible Girl - King Khan mindig elkapja a tökeiteket. Vagy mi.
The Dodos: Time To Die - A Ruby Suns énekese ajánlotta, amikor Szegeden játszott, és nem csalódtam.
Lily Allen: It's Not Me It's You - Meglepően vicces, de túl pop.
Jamie T: Kings & Queens - Van valami báj ebben a suhancban. És táncolható dal is akad, hála.
Gossip: Music For Men - Túl profi, túl letisztult
Plastiscines: About Love - Túl csajpop.
Annie: Don't Stop - Lásd előző.
The Dead Weather: Horehound - White Stripes több emberrel. Elvileg érdekesebb is, de az letaglózóbb.
The Phantom Band: Checkmate Savage - Túl Eddie Vedder ének.
Asobi Seksu: Hush - Vannak megkapó számok, de több kéne. És sajnos csináltak egy másik albumot is idén.
The XX: XX - Túl barátnőnek való.
Grand Duchy: Grand Duchy - Túl esetlen, hiába Frank Black.
Mongrel: Better Than Heavy - Túl egysíkú, de azért szórakoztató.
Reverend and The Makers: A French Kiss In The Chaos - Több ütős szám kellett volna.
The Prodigy: Invaders Must Die - Túl prodigys.
Tiga: Ciao! - Túl kool akar lenni.
Calvin Harris: Ready For The Weekend - Lásd előző.
800beloved: Bouquet - Nagyon szépen összelopkodott album, egy kis mélység hiányzik.
Manicure: Manicure - Kitűnik, de nem nagyon.
Japandroids: Post-Nothing - Túlságosan egyszerre szól minden.
Micachu: Jewellery - Túl furfangos.
Miss Kittin & The Hacker: Two - Még egy bőrt ugyanarról, de ne mondd, hogy nem bólogatsz, ha megszólal.
Fischerspooner: Entertainment - Mégsem annyira.
Art Brut: Art Brut Vs. Satan - Ha humorukat nem is, a zenéjüket lehet unni.
I Was A King: I Was A King - Pedig minden adott volt, mégis elmarad a szájtátás.
Jay Reatard: Watch Me Fall - Nincs kedvem indokolni. Fasza.
The Von Bondies: Love, Hate And Then There's You - Igazán megbolondíthatták volna valamivel.
Crocodiles: Summer Of Hate - Valami hiányzik, hogy szívhez nőjön.
Matt & Kim: Grand - Elkap néha, de túl tini.
Paper Route: Absence - Bárcsak más énekelne.
Mika Miko: We Be Xuxa - Bárcsak jobb minőségben lenne meg.
Liechtenstein: Survival Strategies In A Modern World - Cuki lopáshalmaz, igazi sosem topba való.
The Coathangers: Scramble - Kicsit sok a rikácsolásból.
White Lies: To Lose My Life or Lose My Love - Túl hatásvadász, remélhetőleg megöregszenek.

Majdnem majdnem:

Na, ezt nem, már túl hosszú poszt lenne.