Sanyi beomlott a kényelmes színházi ülésbe, kabátját magán hagyta: “így empatikusabb vagyok”. Csak nem kezdődött. Egy ideig csendben izzadt, de aztán nem bírta tovább:
- Nézd a leopárdmintás felsőben pózoló fadarabot. Van vagy 42, a férjét leordibálja, ha 10 centivel arrébb rakja le a papucsát, megőrül a két háztömbre lévő diszkótól, fintorogva szop, és most ezzel az ostoba álvadállat szerkóval kompenzál. Bevállalós, mi? Meg feszülős, mi? Fogadjunk, heti kétszer olvassa ki a Storyt, mert másodikra azt hiszi, hogy az a Best. És az a tinirettenet, bazmeg, azt hiszi, csak mert iPod lóg a füléből, már lázad a bakelites örege ellen. Mit hallgathat, Jon Secadát? És a kapucnis csávó? Az mi? Nehogy valaki felismerje vagy mi baja? Meg ezek a csacsogó nyuggerek, mintha csak azért, mert meggyűrődtek, már értenének a színházhoz. Hallod? Azt mondta az egyik, hogy “valóban színvonalas rendezést láthattunk kitűnő színészekkel”. Jesszum. Fogd fel, anyám, hogy nem értettél semmihez, és már nem is fogsz! Bazd meg, kik ezek, és az a buzi, aki azt hiszi, hogy csak azért mert fartúró, már kulturált is?!? Meg ezek a szarhadék csokkerzakók, bérletes garbók, olasznak kinéző semmilyen cipők...
- Kuss már, te szarcsimbók, ingyenjegy! Meg, ha jól emlékszem, te is túrtál már itt-ott... - elégelte meg Síkos Tibi.
A függöny felvánszorgott, és Sanyi tekintete a színpadra tapadt. Néha még röhögött is. Drukkolt, belegondolt, egyszer látványosan nyáladzott. De leginkább a testre tapadó jelmezeket stírölte. Másfél óra, és huss. Sanyi visszahullott:
- Ez a gennyedék vastaps, ez okoz rianást a koponyámon, megőrülnének, ha össze-vissza tapsolnál, lehet, holnap meg is jegyeznék a munkahelyükön, hogy már a színház sem az igazi. Meg ezek a ripacsok is, mi a faszt képzelnek?!? A megcsalt férj például. Öcsém, azt egy levágott kutyaláb is jobban eljátszotta volna. Egy zsámoly. Egy szikkadt pogácsa. Azt meg, hogy rendezés, gyorsan felejtsük el: elnyújtott jelenetek, elmebeteg zenebetétek. Na, gyere húzzunk el arra a szájbabaszott Foreigner-emlékestre, még nem okádtam ma eleget. Meg milyen büdös is vagyok.
- Gyerünk, csak fogd már be...