- Ez így nem fog menni, Sanyi. Nem leszek az üres gurulós koffered mindenhol. Belépünk egy helyre, és mintha fikát kennél az asztal aljára, huss, lepattintasz. Ha velem vagy, baszki, legyél velem. De neeem, neked rögtön megduzzad az egód, mint a Hulk: kis csevely ide, kis okosság oda, én meg folyton félismerősökkel vagyok kénytelen bebaszni. Ki a franc az az Olívia, bazd meg, négy estét végigittam vele! Kedvellek, meg minden, de veled egy lakatlan szigeten kéne kettesben lennem, hogy rám figyelj. Kivéve, ha van ott piperecucc, akkor szedhetném egyedül a kibaszott kókuszokat. Most is hova nézel? Igen, megdöglött az egyik hal, napokig észre sem vetted, hogy az egyik szeme kétszer akkora! Picsába, nem egyedül vagy ezen a semmibeszart világon!
Sanyi karikás szemei a keze felől áramló füstöt követték, megfogta a lány combját:
- Figyu, észlelem a szavakat, amiket mondasz, de az egész nekem csak annyit jelent, hogy kenj fel a falra, tépd le a farmerom, és dugj péppé, hogy a tapétát is levakarjam.
- Jézusom, most komolyan? Tényleg kapd be.
- Tuti szeretnéd...
- Nem ez a lényeg, hanem hogy mi emberek gondolkodni is tudunk a puszta szaporodási vágy helyett!
- Baromság. Nem gondolod, hogy túl sokat tipródsz ahelyett, hogy csak csinálnád, ami eszedbe jut?
A lány felvette képtelenül puha fürdőköpenyét, síráskezdeménye azonnal elkente szemfestékét.
- Nem is tudom...
Sanyi átölelte, és bár nem ezt akarta mondani, valahogy a köntös miatt kicsúszott:
- Leszel a szőranyám?
A lány idegesen eltaszította:
- Remek, most meg az anyád, tényleg az anyád hiányzik belőlem??? Annyira tipik, hogy elhányom magam.
- Nem, félreértesz, a szőranya a biztonságot adó pótlék, csak valami, amit anyatulajdonságokkal ruházok fel, de nem konkrétan az anyám...
- Ebből már nem jössz ki jól akkor sem....
Sanyi is tudta.
- Mindegy, Sanyi, figyelj, leszarom, nem érdekel az se, ha szőranya vagyok, csak akkor kezelj is úgy, ne egy kósza, melegséggel eltöltő ötlet legyek a hétköznapjaid őrületében.
Közben felöltözött. Eltűnt a másik szobában, és a következő pillanatban már bőröndökkel jött elő. Ezek szerint már órákkal korábban összepakolt.
- Most elmegyek, és nem jövök vissza, mert én nem kellek igazán neked, és nekem se rád van szükségem.
Becsapta az ajtót, és irdatlan csörömpöléssel vonszolta végig cuccait a hosszú lépcsőkön.
Sanyi határozatlan arckifejezéssel ült tovább a kanapén. Majd tíz perc múlva, mint aki elfelejtett elmenni az iskolai ünnepségre szavalni, belenyilallt a felismerés:
- Basszus, mit tettem? Hol találok még egy csajt, aki szereti PJ Harvey-t?