2011. okt 05.

Daiquiri

írta: viorelPOP
Daiquiri

- Szép kis lakás - mosolygott a lány, és ledobta kardigánját egy helyre, amit fogasnak nézett.
A borosüvegek felé fordultam. Egy szoba volt az egész, túl semmilyen a felújításhoz. Valószínűleg egy kerti vécében nőtt fel.
Bornyitó híján fakanállal nyomtam a dugót a palackba, pedig még sosem főztem, viszont gyakran ittam.
- Komolyan nem értem, miért szeretik annyian Prince-t. Lydia Lunch jó lesz? - pepecseltem.
Rajta már csak egy atléta. Azt mondta, táncol, mezítlába otthonosan klattyogott a kopott parketten.
Nehezen indult meg a kékfrankos, de akkor a fele az arcomba. Megsimította a túl erős izzóktól behorpadt műanyag lámpabúrát, és felém mutatott: nicsak. Tényleg felállt.
Olcsó fehér csoki ízű csók, műbőr combok. Az izzadtságszagú matrac padlóig horpadt, egy pizzadobozból kiesett műanyag nyomta a farcsontom. Inkább beszélgetni lett volna kedvem, de nem érdekeltek a gondolatai. A mellét nem is láttam. Csak reggel. Akkor is csak hátulról.
A haja úgy mozgott, mint egy visszafelé lejátszott filmben kellett volna, talán még kerregett is hozzá. Minden olyan elkerülhetetlenül keddinek tűnt.
- Melyik a kedvenc pózod? - lihegte derékszögben.
- A kémény - és rágyújtottam.
Daiquiri, azzal csábítottam el. Ezért jó dolog ismerni egy pár koktélt, olyan, mint franciául tudni. Már, ahol.
Horrorsikoly, nyirkos roskadás.
Fél órán keresztül vette fel a cipőjét, hátha marasztalom.
- Bírlak - búcsúzott.
Becsuktam utána az ajtót, és kivertem. Én is bírtam.

Szólj hozzá

élet szex prince daiquiri alka kozmasanyi mindennapi halál lydia lunch