Flóra, Flórácska vagy Bambi angyali teremtény volt: éterien naiv, ám földöntúliságában is romlottan érzéki. Igazi balansz Sanyinak, aki akkoriban élő villámcsapásként sújtott bele az állott, Kenny Rogers-i éjszakába. Kétkedő álmosollyal követték turbékolásuk az ismerősök, ők pedig mindenhol állták a sarat. MINDENHOL. Sanyi szinte provokatívan élvezte, hogy végre van egy jobbik fele, akivel nem az idézőjeles utálkozás és az állati szex tartja össze. Utóbbi azért kicsit összetartotta. Együtt a talponállókban, a 30 fős koncerteken, a kisállat-kereskedésben. Az izzasztó próbateremben, a hajnali okoskodásokban, a füvészkertben. 
És együtt mentek természetesen A fesztiválra is. Gyűjtöttek rá, megérdemelték. Sanyi ilyenkor mintegy szuperképességként átváltott rajongó módba, és képes volt kizárni a zenészek bennfentes fitymállását. 
Egy singer-songwriterrel kezdtek, aki megadta az érzelmi töltetet az első sörökhöz. És Hubertus-okhoz. Soha nem hallgatott volna otthon, egyedül ilyet, de Flórával természetesnek és helyénvalónak tűnt ez a szinte nevetséges sérülékenység is.
Aztán The Fall feldolgozászenekar, ide ennyi jutott Mark E. Smith-ből. Flóra magától is meglepődve, először bátortalanul, de állhatatosan el akarta vonszolni szerelmét egy harmadrangú, de épp népszerű magyar alter együttesre. A Repetition, a My New House és az In The Park közben! Sanyi izzadt mosollyal, de végül kötélnek állt, persze a másik koncert helyett egy döglött mókust is jobb lett volna fél óráig bambulni. 
Átmentek egy gipsy-punk buliba, útközben gyanúsan méregette az átsétálva táncolókat. Ez a fajta bármire képes lehet. Flórának por ment a szemébe és az orrába, úgyhogy a fellépés utolsó harmadában ezeket mosták. Majd sörök. Spórolós, túlhabos korsó, biztos vizezett. Beszélgettek kinyíló lehetőségekről, építő csalódásokról, a háttérben Mano Negra bestof. Épp besötétedett, de még mindenki majdnem félmeztelenül. Sanyi napszemüveg mögül töltötte le a lányokat. Na, jó, a fiúkat is addigra. A nyitott piszoárból huszadjára kifordulóban megállította egy gót csaj: "Leszophatlak?" A fesztiválfaszt. Imponált neki a keresetlen igénytelenség, aztán rájött, hogy szerelmes.
Flóra éhes lett, így kihagytak egy ígéretes újdonságot. Az irreálisan várt, fémpüfölő, túltorzított posztpunk koncerten aztán el is fáradt. És fázott. Nagyokat pislogott, tanácstalanul tipegett. Nem zavarta ezzel Sanyit, de azért zavarta fél szemmel. Ahogy a hangosítás is, persze.
Utána találkoztak alig se ismerősökkel, akikkel józanul feszengtek volna, de most nyilván testvérekként egyesültek - Flóra szabadkozott, hogy már eleget ittak. De olyat sosem lehet. Vagy csak nagyon soká. 
Kifelé egy jófej megkérdezte, hogy “Szerintetek van élet az orángután?”. Sanyi kifejezéstelen arca megsemmisítő volt, mint kiderült, kettejükre nézve is.
Még hetekig ment az örökké, de már csak félszívvel. Sanyi érezte, hogy hibázott, sajnos nem tudhatta előre. Viszont maradandó számokat íratott vele a keserűség.