Végre minden egyenesbe került. Számlák kifizetve, a fűtés működött, kaja a hűtőben, egy üveg jobb bor a szokásosnál. Szomszédok csendben, telefon kikapcsolva, az utca is nyugodt. Egyedül, ahogy hónapok óta tervezte. Sanyi elővette a gitárt, a pedálokat, a számítógépet, és prüntyögni kezdett. Na, majd most. Csakhogy, az egy régi Wire-szám volt. Aztán Iggy Pop, Sonic Youth, Nirvana, talán még Pavement is. Legalább valami kevésbé híres lenne, picsába. Már mindent kitaláltak? Sarokba tette a hangszert, az üvegért nyúlt és a jegyzetfüzethez. Legyen szerelem. Elemésztő, küzdelmes, reménytelen, kihűlt, érdektelen. Mind megvolt már. Pénztelenség, kiüresedés, csömör. Unalmas. Bulik, bebaszós sztorik, balhék. Minek több. Emlékek, vágyak, absztrakciók. Távoliak. Kínjában a régi jegyzetek felé nyúlt, ám azok meglepően szarnak tűntek.

El kell terelni a figyelmet, az, állítólag, használ. Bekapcsolta a tévét: pornó. A legjobb görcsgyilkos. De túl jó nők szerepeltek ezúttal, eltelt egy újabb óra. Visszaült a gitárhoz, legalább már saját gondolatok, csak éppen használhatatlanok. Ideges lett, mint amikor kitakarózva hideg van, betakarózva forróság. Erre rímelve találomra kiválasztott egy szerencsétlent a telefonkönyvből, felhívta, hogy alszik-e már. Aludt. Ennek örült, de csak nem jött az ötlet. Azaz, mégis. Felmarkolta az összes piát a konyhából, majd becsöngetett a szomszéd egyetemistákhoz, hogy legyenek szívesek kurva hangosan bulizni. Letekerte a fűtést, és kidobott minden kaját. E-mailben gyorsan összeveszett a szeretőjével, hogy megbánja. Beverte a lábát a szekrénybe. Minden elérhető ismerősére rácsörgött egyet, hogy folyton zaklassa valaki az elkövetkezendő időben. Töltött még egy pohárral, és elkezdett várni. Márpedig ma alkotás lesz.