Talpa alatt megreccsent az elhullajtott Cini Minis, megállt egy pillanatra, majd lassan továbbosont a félhomályos motelfolyosó felpúposodott padlószőnyegén. A dohányzóasztalokon megsárgult Bibliák hevertek szétszórva, mint a találomra, rossz helyre bedobott reklámanyagok, sehol egy vendég. 206-os szoba, a kopogásra nincs válasz. Sanyi, miközben rágyújtott a tarhált Symphoniára, óvatosan benyitott. A küszöb mellett koktélos pohár mojitomaradványokkal, mögötte a sarokban poros TV, előtte egy kitömött vombat, nyakán egy hawaii virágfüzér. A falon kép: félházban félszéken félember fél. A következő sarokban fotel, kényelmes, amilyenben egy egész évad Lostot is meg lehet nézni egyszerre. Az ajtó nyikorgott egyet, a szoba közepén LEGO-vár űrhajós figurákkal a tornyokban, háromban, a negyedikre ráléptek. Már a zenét is hallotta: Tony Bennett - The best is yet to come. Az erkélyajtón kiszökött vékony függöny az ablak előtt táncolt, csikkek merőlegesen a radiátorra ragasztva. Az ágyon életnagyságú Flipper Öcsi karton, cipőjénél sötét folt kezdődött. Sanyi szemével hosszan követte a barnás elszíneződést, melynek végében ott feküdt Fóka, hurkái szétterültek az alákerült, kopott ezüsttálcán. "Superfly!" - köszönt mindig, menthetetlen Curtis Mayfield rajongóként. Csak kedvenc sikátorában volt hajlandó átadni a cuccot, és gyalog járt, mert Cadillac Eldoradója folyton a szervizben dekkolt hol félkész, hol rosszabb állapotban. Sanyi meg akarta tapogatni nyaki ütőerét, de a háj miatt nem érezte, pár percbe beletellett, míg egyértelműbb lett az egyértelmű. Leült Fóka hátára, és tanácstalanul nézelődött tovább. Végül felállt, és ahogy véletlenül a hatalmas hulla kezére lépett, kiesett abból egy műanyag zacskó, pont amiért jött. Felszippantott belőle egy megnyugtató adagot, beleivott az addig észrevétlen, félig üres tequliás üvegbe, azt is zsebre vágta, majd kisietett. A recepción megint senki.
Egy hét múlva már biztos volt benne, hogy ő ölte meg Fókát. Nem vette fel a telefont, csak Fu Manchu álbajuszban és napszemüvegben mert az utcára lépni, állandóan a megérkező rendőröket neszelte. Miután Síkos Tibi meggyőzte, hogy nem beépített ember, beengedte, és töredelmesen bevallotta neki, hogyan nyírta ki a dagadékot egy zöldséghámozóval. Ezután többé nem hozta fel a témát: megkönnyebbült, hogy elmesélhette valakinek.